Dénes a Ridikül lapnak adott interjút.
Pál Dénessel, egy nagyon komoly és józan gondolkodású fiatalemberrel beszélgettünk, aki nem felejtette el, honnan jött, s minden vágya, hogy meghálálja azoknak az embereknek a támogatását, akiknek köszönhetően révbe ért és énekelhet. S ki tudja, talán egyszer még színpadi színészként is találkozhatunk vele, ő mindenesetre nem zárkózik el a lehetőség elől.
Igen, ez most egy kicsit rohanós időszak. Nagyon sokat dolgozunk, legközelebb Óbudán lépek fel egy fesztiválon, a New York hangjai című programot adjuk elő Vastag Tamással és Bódy Magdival.
A koncerten Liza Minellitől Frank Sinatráig olyan előadókat idézünk meg, akiknek dallamaira képzeletünkben bolyonghatunk New York utcáin. Nagyzenekarral, méghozzá a Studio 11-gyel lépünk fel, nagyon szeretünk velük dolgozni. Tavaly egyszer már előadtuk ezt a műsort, idén szabadtéren, egy másfajta közönség számára is elénekeljük ezeket a klasszikus dalokat. Szeretnénk a fiataloknak is megmutatni, mennyire jók ezek a számok! Pont ezért egy picit belenyúltunk, de épp csak annyira, hogy a legifjabb generáció se unja magát halálra, hanem tudja élvezni. A fiatalok ugyanis szoktak félni a klasszikus, patinás zenétől, a jazztől, a bluestól, de reméljük, ha meghallgatják a műsort, a számokkal kicsit közelebb tudjuk hozni hozzájuk a régebbi műfajokat, és meg is szeretik őket esetleg.
Pál Dénes nagyszerű előadásai ITT.
Te is szoktál efféle zenéket hallgatni?
Igen, persze! Amúgy én zenei mindenevő vagyok, sok mindent szeretek hallgatni, az más dolog, hogy mit szeretek előadni. Nekem a zenei érdeklődésem a színházzal kezdődött, én a színházi repertoárokban mindig is otthonosabban mozogtam, mint a popzenében vagy a könnyűzenében. A musicalt és operettet mindig is nagyon szerettem, és persze a klasszikus komolyzenét, amit tanultam is. Az Egressy Béni Zeneiskolában magánének szakra jártam, még a középiskola alatt. És aztán folytattam volna tovább a miskolci konziban, ahova fel is vettek, de közben jött a verseny, és felkerültem Budapestre, elszakadtam Miskolctól. Itt már egy olyan énekiskolába jártam, ahol összetett zenei képzést kaptam, beszédtechnikától kezdve a drámai képzésen keresztül sok minden volt.
És hangszeren játszol?
Sok hangszerbe „belekóstoltam”, azt mondanám, mindegyikhez hozzá tudok egy picit nyúlni. Az én nagyapám nagyon jól hegedült, autodidakta módon tanult meg, édesanyám pedig nagyon szépen zongorázik, az én zenei affinitásom talán innen is jön. De az biztos, hogy keveredik bennem ez a humán és édesapám reál beállítottsága, mert ugyan énekeltem, de tanultam informatikát is, és voltam mérnökhallgató is a Miskolci Egyetemen. Ezek bizony nem rokon műfajok. Ha valaki megkérdezi, mi érdekel még az éneklés mellett, és elmondom neki, akkor nagyon elcsodálkoznak.
És tényleg érdekel az informatika?
Igen, ha már beleszülettünk egy ilyen világba, úgy gondolom, nem lehet elmenni mellette, megkerülhetetlen része a mindennapjainknak az informatika. A mi generációnk szemtanúja volt ennek a robbanásszerű változásnak, a saját bőrünkön tapasztaljuk mindennap, hogy már nem lehet létezni nélküle.
Forrás és teljes interjú