Pál Dénes a Borsnak az első csókról is nyilatkozott.Jól látom, hogy játszik? Mi ez?
Star Wars, egy kis robotot próbálok összerakni. El vagyok vele, nincsenek nagy igényeim (nevet). Szeretek játszani, minél később nősz fel, annál jobb. A kreativitást fejlesztő játékok a kedvenceim, ez a szerelem megmaradt felnőttkoromra is.
Apropó szerelem! Emlékszik az elsőre?
Igen, diákszerelem volt középiskolában. Jó barátok voltunk, osztálytársak, egyre többször kerestük egymás társaságát. Mindent megbeszéltünk, azt is, hogy ha már így alakult, miért ne járhatnánk? Nyolcosztályos gimibe jártam, ez hatodikban történt.
Na ne! Ennyire fiatalon?
Tulajdonképpen volt egy barátnőm ötödikben is.
Ezek a mai fiatalok!
Jó, akkor még nem beszélhettünk igazi érzelmekről. De kaptam tőle egy ajándékot, két macit, akik a szájuknál összecuppannak. A mai napig őrzöm.
Meg sem merem kérdezni, hogy mikor csókolózott először.
Akkor még semmi sem történt, azt sem tudtuk, mi ez az egész. Két puszi tanítás után, szia, holnap találkozunk. Ennyi volt a járás. Csak a pusziig jutottunk. Ártatlan diákrománc. A hatodikos szerelem tovább tartott, aztán következett egy kis szünet, majd folytattuk. Ez már diákszerelem volt, nekem az első. A csók keveseknek sikerül elsőre jól, de így is emlékezetes. Mindkettőnknek az volt az első, tanítás után a suli aulájában. Ügyetlenkedtünk, igyekeztünk azt csinálni, amit ellestünk a filmekből. Azóta fejlesztettem a tudásom.
Persze, akkor tízéves lehetett, most huszonöt lesz…