Hűvös, elérhetetlen, messzibe révedő zöld szemeivel a legfagyosabb jégvirágot is felolvasztja. Pál Dénes igazi jégkirályfiként hódította meg rajongóit hangjával. Az énekes, aki volt már színész, virágárus, majdnem hentes is, és még az is előfordulhat, hogy ő lesz az ország legzöldebb szemű környezetmérnöke. Szkeptikus, halogató Pató Pál, örök elégedetlen? Pál Dénessel beszélgetett a voux.hu.Pál Dénes nagyszerű előadásai ITT.
Hogyan jellemeznéd magad?
Húha. Az ember ugye szereti magát kategorizálni. Ha húzunk egy vonalat a jó és rossz tulajdonságok közé, akkor az emberek többsége gondban van azzal, hogy leírja a pozitívakat.
Nálam biztos, hogy én vagyok az utolsó, aki elhiszi önmagáról, hogy valami jól sikerült, vagy valamiben talán eredményt ért el.
Nem azt mondom, hogy szkeptikus vagyok, de kicsit elégedetlen, és mindig azt mondom, hogy jó volt, de még lehetne jobb. Ez persze lehet pozitív és negatív is, az arány a lényeg.
Ha az ember mindig a jobbra törekszik, mindig van egy célja, aminek szeretne megfelelni, akkor pozitív. Akkor viszont negatív, ha az ember örök elégedetlen, mert akkor soha nem lesz boldog és soha nem lesz sikerélménye.
Én örülök azoknak az eredményeknek, amiket elértem, de úgy érzem, hogy ez még nagyon-nagyon aprócska, ehhez azért bőven lehet még építkezni.
Bízom abban, hogy én az utamnak még az elején tartok. De ki tudja? Mert ha nem találkozik az én ízlésem a közönség ízlésével, akkor énekelhetek a négy fal között. Negatívumként talán azt mondanám, hogy lehetnék egy kicsit precízebb, jobban odafigyelhetnék dolgokra, mert néha megjelenik ez a Pató Pál úr effektus az élet különböző területein.
Megvannak a tervek, de néha van bennem egy kis halogatás, vagy azért, mert még nem győztem meg magam, hogy készen állok, vagy épp másokra hallgatok. Ebben a szakmában pedig egy nehéz dolog van, amit még mindig nem tudtam megtanulni: tudni kell nemet mondani.
Vannak olyan élethelyzetek, amikor egy nem kimondása nagyon nehéz, de előbbre visz a jövőben.